Az interjú 2021.11.05-én készült. A képek forrása a hivatkozott könyvek, Elektrotechnika kiadvány, illetve Vili saját fotói.
Rieger Vilmos (1944-)
1962-ben végzett az Üteg utcai Villamosenergiaipari Technikumban, és az Erőmű Tröszt/OTUSZ nagyfeszültségű laboratóriumában kezdett dolgozni. A BME-t MVMT ösztöndíjasként végezte el, s már egyetemi évei alatt részt vett kísérleti mérésekben. Az egyetem elvégzése után az MVMT/ OMSZ-nél kezdett dolgozni, amely Magyarország villamosenergia elszámolási mérési rendszereit felügyelte a fogyasztói “villanyórák”-tól az erőművek, a hálózati nagyfeszültségű átadási pontok és nemzetközi vezetékek elszámolási méréséig. Számos korszerű műszaki megoldás kidolgozásában és bevezetésében vett részt, társszerzője a fogyasztás mérésről szóló 1987-es, Műszaki Könyvkiadónál megjelent összefoglaló munkának.
Riger Vilmos (RV): Szia, hoztam néhány kiadványt, amiből további tippeket gyűjthetsz az interjúkra. Az egyik az MVM (Magyar Villamos Művek) Bibliográfia 1997-ből, ebben szakmai önéletrajzokat találsz, illetve a publikációk jegyzékét. És van az emlékkönyv, amit a BME-n kaptam az arany diplomám átvételekor, szintén rövid szakmai életrajzokkal.
BB:Köszönöm szépen.
RV: Akkor a szakmai múltról: Üteg utcai erősáramú Technikumban végeztem, 58-62 között jártam oda a józsefvárosi Horváth Mihály térről, így napi 2 óra elment utazással. Szórakozásra nagyon csekély időm jutott, mert abban az időben versenyszerűen úsztam, majd vízilabdáztam. A Tavaszmező utcai Kandó Kálmán Technikum (ebből lett aztán a Főiskola) közel volt, ahol hétvégén tánciskola működött, és kevés volt a fiú, úgyhogy osztálytársaim unszolására jelentkeztem, örömmel fogadtak, és így ingyen megtanultam táncolni is.
Érettségin dr. Nagy G. Álmos volt az elnök, az Erőmű Tröszt/ Országos Túlfeszültség Védelmi Szolgálat (OTUSZ) vezetője. Ő az egyetemen is tanított, akkoriban érte el a doktori fokozatot, de sajnos szinte csak a sírfeliratán “használhatta” először. Elhívott az OTUSZ-ba dolgozni, a nagyfeszültségű labor az Iskola utcai épületben a földszinten volt. Itt technikusként kezdtem, a meglévő hierarchiában a mérnökök engem „ugráltattak” mindenért. Hamar rájöttem, hogy érdemes továbbtanulni... Bátyám 14 évvel idősebb, ő a százhalombattai Erőműben dolgozott gépészmérnökként, főtechnológus beosztásban, tőle is tanácsot kértem. Eredetileg a VERTESZ-re gondoltam (Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat), mert ott lehetett a legtöbb gyakorlati tapasztalatot megszerezni a változatos beruházások munkáiban. Viszont dr. Nagy G. Álmos meggyőzött, hogy az OTUSZ is ilyen országos működésű szervezet, tehát érdemes őket választanom. Itt ismertem meg Oswald Karcsit, Takács Lacit - nem valószínű, hogy ismered őket.
BB: Oswald Karcsiról tényleg csak hallottam, de Takács Lacival teniszeztünk is, sőt az első OVT-KDSZ adatkapcsolati rendszert, amit Hidvégi Gáborral csináltunk, még ő vette át.
RV: Igen, Laci az OTUSZ után üzemviteles lett. Az OTUSZ szakmailag nagyon jó hely volt, sokat lehetett tanulni, mert 1 hétből, vagyis 6 munkanapból mi általában 3 napot vidéken töltöttünk - akkor még szombaton is dolgozni kellett... Saját laborkocsival – ami egy Ikarus buszba beépített nagyfeszültségű laboratórium volt - jártuk az országot. Ezzel el lehetett végezni sok vizsgálatot, ami az üzembe helyezéshez kellett, pl. nagyfeszültségű készülékeket feszültségpróba alá lehetett tenni, szigeteléspróbát lehetett végezni. Volt olyan sztori, hogy talán Dunaújvárosban egy szerszámot ottfelejtettek a gyűjtősínen, amitől bekapcsoláskor nagy zárlat lett és röpült a cucc. Vagy ha új készüléket fejlesztett ki a Transzvill, azt lökő-, illetve tartós feszültségnek kellett alávetni.
1963. évben felvettek a BME/Villamosmérnöki Kar nappali tagozatára, majd 3. év után dr. Horváth Tibor professzor – valószínűleg az OTUSZ múltam alapján – meghívott a tanszékére az ú.n. kisminta mérésekre. Nevezetesen az akkor épülő Göd alállomás Ganz fejlesztésű 400 kV-os transzformátorának tervezését segítő kisminta méréseket végeztem. Ez a kisminta mérés azt jelenti, hogy egy elektrolittal telt kádba helyeztük el a trafó kicsinyített modelljét, és egy szonda ment végig az egyenpotenciálú felületen, és rögtön rajzolta egy papírra, ami a tervezőnek óriási segítséget jelentett a szigetelés méretezésben, hol kell növelni, hol lehet csökkenteni. Maga a kisminta Osváth Péter diplomamunkája volt. Az újonnan tervezett, kész transzformátor üzembehelyezésére, illetve a gödi 400 kV-os nemzetközi alállomás első párhuzamos kapcsolására éppen akkor került sor, amikor már 68-ban elhelyezkedtem az MVMT-ben (MVM Tröszt). Az időpont személyesen is nagyon megmaradt bennem, mert 1968. december 31-én született a fiam. A nemzetközi mérés üzembehelyezésén ott kellett lennem, ami 29-én vagy 30-án volt, én meg rágtam a körmömet, akkor még nem volt mobiltelefon, de vezetékes sem sok... A 400 kV-os trafó tervezője (Szita Iván?) Kossuth-díjat is kapott.
1968-ban megalakult az MVMT-n belül az OMSZ, Országos Mérésügyi Szolgálat, aminek a feladatai korábban az OVRAM-nál voltak. Első vezetője is az OVRAM-ból került ki, Vastagh Remig, a második vezető Oswald Károly volt. A villamosenergia elszámoláshoz tartozó mérések tartoztak a feladatkörünkbe. Az Iskola utcai épület földszintjén rövid időre laborunk is volt. Akkoriban mind a hat áramszolgáltatónak volt fogyasztásmérő-javító és -hitelesítő üzeme, ezek hitelesítéséhez kellett egy osztálypontossággal jobb mérőeszköz, ezeket az alap mérőeszközöket ellenőriztük az OMSZ-ban. Az OMSZ eszközeit meg a Mérésügyi Hivatalban ellenőrizték, aztán később a teljes hitelesítési feladatot átvette a Hivatal.
68-ban a politika beindította az „Új Gazdasági Mechanizmus”-t, ami erős gazdasági szemléletet tükrözött. A villamosenergia-rendszerre is kihatott, a napi terhelési görbe lefutását sokat elemezték, szakemberek különböző módszereket javasoltak a fogyasztási csúcs csökkentésére és a völgy időszak “feltöltésére”. Ehhez természetesen szükség volt egy új villamosenergia tarifa rendszerre is.
Három kategória volt az energia elszámolási mérésben, különböző pontossági követelménnyel, tarifával és leolvasási gyakorisággal. Ezek 1) a nemzetközi mérés, 2) a belső elszámolási mérés - ami az erőmű-MVMT-Áramszolgáltató közötti elszámolást tette lehetővé és 3) a fogyasztói, amelyben benne voltak a háztartási-, ipari-, kereskedelmi-, közlekedési fogyasztók; ezek egy része – főleg a nagy energiaigényű ipari fogyasztók – középfeszültségen, vagy akár alaphálózaton vételezett.
A tarifa úgy volt megállapítva a nagy teljesítményt, illetve energiát igénylő ipari fogyasztókra, hogy ösztönözze a csúcson kívüli fogyasztást, ehhez szükség volt több tarifás, több maximum mutatós mérőkre, melyek negyedórás átlagot regisztráltak. Ezt egy vontató és vonszolt mutatóval oldották meg, a negyedóra kezdetétől elkezdte húzni fölfelé a vonszolt mutatót, majd az idő leteltével a vonszoló mutató visszaesett és újrakezdte nulláról. Havonta volt leolvasás és nullázás, energia- és teljesítménydíj elszámolás volt.
Nem mindenhol volt ilyen korszerű mérő, pl. az Albertfalvai Cérnázógyárban anyósom feladata volt stopperrel mérni a maximum teljesítményt és riasztani az ügyeletest, ha a maximumot megközelítették.
Meddő energiát közvetlenül nem számoltak el, de cosinus fi felár volt a nagyon rossz tényezőre [induktív jellegű] vagy árengedmény volt a kapacitív tényezőre. Erős induktív fogyasztás esetén ez ösztönözte a fogyasztót saját fázisjavító kondenzátorok telepítésére.
#Magyarázat
A váltakozóáramú hálózatokban a feszültség és az áram csak ideális esetben van egymással fázisban (amikor közöttük nincs időbeni eltérés). A szinuszos változás közben az áram a feszültséghez képest siet (kapacitív tag esetén), vagy késik (induktív tag esetén). A két görbe egymáshoz képest időben el van tolva. Az áram és a feszültség által bezárt szög a fázisszög, melynek jele (fí). Ezt az eltolódást fáziseltolódásnak nevezzük.
A villamos hálózatban folyó váltakozó áram esetén háromféle teljesítményről beszélhetünk:
P hatásos teljesítmény, egysége 1 W (watt),
S látszólagos teljesítmény, egysége 1 VA (voltamper),
Q meddő teljesítmény, egysége 1 VAr (voltamper reaktív).
Ezek összefüggése Pitagorasz-tételével számítható: P2+Q2=S2
A hatásos teljesítmény szögfüggvény segítségével:
P=S*cosφ, amelyből a cosφ-t teljesítménytényezőnek nevezzük, és maximális értéke 1 lehet.
Háztartási fogyasztók esetében a hőtárolós készülékeket (bojler, hőtárolós kályha) ki kellett zárni a csúcsidőszakból, illetve külön áramkörön az éjszakai időben működhettek. Ehhez ugyan újabb fogyasztásmérőt és vezérlő készüléket (kapcsolóórát vagy HKV vevőt) kellett felszerelni. Ezt a külön mért energiát kedvezményesen kapta a fogyasztó.
#Anekdota1: A nemzetközi mérési szerződésekben rögzítve van, hogy az országhatár az átadási pont, illetve az elszámolási pont, a mért értékeket ide kell korrigálni. Kölcsönösen is ellenőrizhetik a felek egymás mérőberendezését, ezt minden évben el is végeztük. Aztán munka után közös vacsorával zárultak ezek az ellenőrzések. Amikor a Szovjetunióba mentünk, Tombor Toncsi is jött velünk, mert volt valami egyeztetést igénylő védelmes probléma. Ilyenkor „természetesen” vodkával kezdődött a vacsora, sorban hangzottak el a tósztok, a találkozás, a közös munka, a jövendőbeli munka örömére, és nem kicsi stampedlival. Én eléggé náthás voltam, gyógyszert is szedtem, már nem akartam tovább inni, Toncsi erre odasúgta: Azt hiszed magadnak iszol? Ezt a hazáért teszed!
[folytatás következik: Új gazdasági mechanizmus, keményvalutás üzlet, hogyan lehet 15% selejtet termelni folyamatosan]