Póka Gyula interjú 3. része
A dunamenti erőmű kábelrendező tűz részletei mellett az 50-es évek Magyarországáról és Irakról is lesz szó
BB: Visszatérve az OVRAM-os pályafutásod kezdetére: amikor 55-ben Miskolcról Budapestre kerültél, te szerettél volna jönni, vagy az is vezényléses dolog volt?
PGy: Végzésemkor, amikor lehelyeztek Miskolcra, az népgazdasági érdekből való lehelyezés volt. Akkor alakult az egyetem Miskolcon. Néhány évvel előtte hozták létre. A lehelyezés gyakorlatilag kényszer volt. Beleegyezés kellett hozzá, de ha nem egyezek bele, akkor is lehelyeznek. Azért is adtam a beleegyezésemet, mert akkor voltam éppen nősülés előtt, és megígérték, hogy lakást kapok, és ez az akkori időben nagyon sokat számított. A visszajövetel viszont családi okok miatt történt. Anyósom és apósom Torbágyon laktak akkor még, és egészségi okokból kifolyólag kellett, hogy a feleségemmel közelebb kerüljünk hozzájuk.
Ide kattintva »»»további képeket láthatsz a miskolci egyetem hőskorából«««
BB: Akkor már elengedtek?
PGy: Nem volt ilyen egyszerű a dolog. Az egyetemről szerencsére, mivel a rektorral jó volt a kapcsolatom, elengedtek. Itt kellett Budapesten helyet szerezni. De abban az időben Budapesten is és Miskolcon is letelepedési engedélyhez volt kötve, hogy valaki bejelentkezzen. Márpedig bejelentkezés nélkül sehova nem lehetett menni. Jellemző volt, hogy amikor engem lehelyeztek Miskolcra, senki nem mondta ezt, és amikor megérkeztem, és be akartam jelentkezni, akkor azt kérdezték, hol van a letelepedési engedély. Két hétig tartott, amíg az egyetem kiadta a papírt, ami alapján engem meg a feleségemet be lehetett jelenteni. Addig sehol nem volt rendőrségi bejelentésünk.
BB: Ma már furcsa ilyeneket hallani.
PGy: Visszafelé is ugyanez volt a probléma. Vajon engem hogy lehet Budapesten bejelenteni? Csak akkor vállalhatok állást, ha bejelentkezek, de bejelentkezni csak akkor lehet, ha az állásom ad egy papírt. Ez önzáró volt.
BB: A 22-es csapdája.
PGy: Igen, a 22-es csapdája. Hanem az volt, hogy mivel a „Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem” kiemelt beruházásnak számított, az én lehelyezésem úgynevezett népgazdasági érdekből történt, és ha visszajövetelkor ezt tudom igazolni, minden további nélkül el kell fogadnia a rendőrségnek. Amikor én ezt intéztem, akkor a minisztériumból kikértem a papírt, hogy ez népgazdasági érdek volt. Megkaptam a papírt, még nem jöttem fel Pestre, de bementem a rendőrségre, hogy vajon elfogadják-e ezt az írás. Azt mondták, hogy el. Igen ám, de a feleségem a letelepedési engedélyt csak két hónap múlva kapta meg. Egy ideig úgy volt, hogy ő ott maradt a miskolci lakásban, az állásában, és én hétvégeken mentem vissza Miskolcra. Végül november közepe tájékán jött fel csak. Eltekintve attól, hogy ez még nem jelentette azt, hogy Budapesten lakásunk van.
1955-ben jöttük fel, akkoriban Budapesten lakást csak nagy lakások leválasztásával lehetett szerezni. A belvárosban nagyon sok olyan lakás volt, ahol egy, esetleg két ember lakott mindössze, egy négyszobás lakásban. Ilyeneket ki lehetett igényelni. Az illető beleegyezésével, persze, amiért törvénytelenül, de a szokásos módon lelépési díjat kellett megfizetni. Volt egy építész, aki ezt intézte, egyúttal a leválasztás műszaki részét is megtervezte és kivitelezte. Így elkezdtünk egy egyszoba-hallos lakást leválasztani. Nagyon szép lakás lett. Ezt elkezdtük 56. június-július tájékán. Az építkezés még folyt, mi még nem laktunk benne, amikor az októberi forradalom kitört. Mondjam még tovább?
BB: Természetesen! Sokan nem csak a szakmai dolgok miatt olvasnak minket.
PGy: Édesanyámnál laktunk ideiglenesen, az egyik szobát odaadta nekünk, ott úgy volt, hogy a bátyám felesége az egyik szobában, én és a feleségem a másik szobában, a harmadikban pedig az édesanyám és a nővérem, aki akkor még nem volt férjnél. Tehát zsúfoltság volt, de meg kellett ezt a dolgot valahogy oldani. Jött a forradalom, és mi attól féltünk, hogy mivel sok lakás megsemmisült a forradalom alatt, valaki önkényesen elfoglalja az épülő lakást éss akkor én azt nem tudom onnan kirakni. Édesanyám lakása a Ferenc téren volt, Ferencvárosban, az elég közel volt a Ferenc körúti és a Corvin-közi események helyszínéhez, tehát mi közvetlenül tapasztaltuk a harcokat. Ahhoz, hogy én elmenjek a Nyugatinál levő lakáshoz, ahol a leválasztás ment, keresztül kellett menni az Üllői úton, de azt végig lőtték. Emlékszem, a sarkon megálltunk a feleségemmel, megfogtuk egymás kezét. És ketten teljes gőzzel átfutottunk, süvítettek mellettünk a golyók. Ilyen is volt. És aztán végül elmentünk oda. Megállapítottuk, hogy elvileg még nem lehetett volna beköltözni, de azért lehet ott már lakni. Mert mi kell ahhoz, hogy beköltözni lehessen? Legyen vécé, legyen víz, a többit már meg lehet oldani. Az megvolt már, így átköltöztünk és biztosítottuk, hogy tényleg mienk marad a lakás, és kicsit be is tudtuk gyorsítani az építkezést.
BB: A nagyobb szakmai feladatok közül Toncsi beszélt a pszeudoszinkronról, a 750-ről. Neked melyik az, ami nagyon fontos vagy érdekes?
PGy: A Dunamenti tűzesetről, ha nem mesélt, akkor elmondom részletesen. Az egyik nap szokásos, normál napnak indult. Bementünk a munkahelyünkre, az Iskola utcába. Jött az értesítés, felhívtak a teherelosztóból, hogy valami baj van, nézzünk már utána, mert a Dunamenti Erőműből jelentkeztek, hogy egyes egyenáramú táplálások kiestek. És hogy esetleg a védelmek táplálásával is így van-e. Ez tényleg így történt, egyes védelmek táplálása megszűnt. Aztán utána jelentkeztek, hogy nagy tűz van az egyik transzformátornál, kigyulladt, és már Székesfehérvárról meg innen-onnan hívtak tűzoltókat azt oltani. Na, akkor itt nagy baj van!
Én most elmondom az elejétől fogva, hogy mi volt 90%-os valószínűséggel. A Dunamenti Erőmű teljes egészében pakura tüzelésű volt abban az időben, amikor ez az üzemzavar történt. A pakura tüzelésnél nyilván sok helyen voltak olajvezetékek. Az egyik teremben egy olajvezetékkel kapcsolatos átalakítást végeztek, hogy pontosan miért, az lényegtelen. A lényeg az, hogy hegesztőgéppel dolgoztak, hogy a csővezetéket megfelelően átalakítsák. Az történt, hogy az egyik alkalommal egy csővezetéket nyitva otthagytak. És abból csöpögött ki az olaj. Ez az olaj talált utat valahol egy fűtés átvezető nyíláson keresztül vagy hasonló helyen az alatta levő helyiségbe, és ez az alatta levő helyiség nem volt más, mint a kábelrendező. Erre a kábelrendezőre rendetlenségből pont arra a helyre rá volt dobva üveggyapot, erre csöpögött az olaj az egészet megtelítette. Kész tűzfészek. Utána másnap reggel jött a hegesztő, kezdett dolgozni. A hegesztésnél menthetetlenül előfordul, hogy egy-egy izzó vasdarab leesik, és az egyik izzó vasdarab ugyanazon a lyukon keresztül lejutott alulra, és ezt az előkészített tűzfészket begyújtotta. Erről a hegesztő nem tudott semmit, mert ez egy másik helyiségben történt. Otthagyta a munkáját, miután elvégezte, a tűz pedig elkezdett égni.
A kábelrendezőben egy ilyen tűz mit éget át először? Elsősorban a kisebb vastagságú szigetelést, tehát az egyenáramú segédkábeleket égette át. És először is kiverte a 120/kisebb feszültségű segédüzemi tartalék transzformátor védelmi ellátását. Tehát a transzformátornak megszűnt a differenciálvédelme és túláramvédelme. Ez volt az első jelentés, amit kaptunk. Utána a tűz, már az egyenáramú ívtől kicsit jobban fellángolva, tovább terjed, pláne, hogy a polietilén-klorid szigetelés jól ég, tovább táplálta a tüzet, és végül átégette ennek a transzformátornak a 6 kV-os kábelszigetelését, és létrehozott egy 6 kV-os zárlatot, de erre már nem volt védelem. A transzformátor táplálta ezt a zárlatot. Szegény jól begyújtotta a tüzet. Míg végül átadta lelkét a teremtőjének és felrobbant. Na, ez volt az első, amit észleltek, hogy tűz van. Már előtte egy iparőr az udvaron látta, hogy a kábelrendező ablakából dől ki a füst a tűz miatt, ezért riasztotta a tűzoltókat. A tűzoltók megérkeztek, és látták az égő transzformátort, természetesen nem a kábelrendezőhöz mentek, hanem a transzformátor tűzhöz, és azt oltották el. És amikor azt hitték, hogy most már minden rendben, mert eloltották a transzformátor tüzet, akkor jött a lényeg, hogy a kábelrendező ég. Ebben a kábelrendezőben volt egy újonnan üzembe helyezendő 150-es gép és egy régebbi, már üzemben levő 150-es gép teljes szekunderezése, műszerezése. Ez nagyrészt elégett, legalábbis tönkrement. Emlékszem, hogy az ott lévő villamos emberek mindent megpróbáltak, hogy megmentsék az eszközöket. Igen ám, de polivinil-klorid és polietilén-klorid égésekor sósav keletkezik. A sósavgőz bejutott ezekbe a készülékekbe, mindent szétmart. Próbálták menteni, szétszedték az érzékeny készülékeket, kimosták, hogy azokat legalább lehessen használni. Ezzel az üzemzavar egyrészt maguknak a gépeknek az újonnan való műszerezése, felszerelése és üzembe helyezése okozott kárt. De járulékosan okozott óriási kárt azzal, hogy ez a két gép nem termelt, tehát be kellett hozni külföldről energiát. A kettő együtt óriási volt, mostani összeggel nem tudom, de akkor úgy mondták, hogy 100 millió Ft kár az egyik, 100 a másik. De hát a szorzószám legalább ötvenes. Milliárdos kár volt.
BB: Ez mikor lehetett?
PGy: Az a baj, hogy nem tudom pontosan. Korszakot tudom megállapítani, hogy akkor nem volt még AZT (=Autonóm Zárlati Túláramvédelem). Akkor még RKI védelem volt a trafókon, ami egyenáramról oldott ki, azért nem tudott itt működni, mert annak kapcsolódott ki a táplálása először. Tudom, hogy Toncsi másik ilyenről is mesélt.
BB: Ő a Csarnoktéri tüzet mondta.
PGy: Én egyrészt a Mátra-Miskolc-Debrecen háromvégpontú távvezeték tiszaparti zárlatára, meg még a Jászberényben bekövetkezett transzformátortűzre emlékszem, és ez volt a harmadik. Ez a három okozta azt, hogy az AZT-t kifejlesztették. A Jászberényi nagyon furcsa dolog volt, képzelj el egy távvezetéket, Mátra-Szolnok 120 kV-os távvezeték, amin T leágazásban lóg a Jászberény 120/középfeszültségű trafó. Ennek az egyik 20 kV-os leágazási vezetéke, még az alállomás területén, leszakadt, hogy mitől, azt nem tudom. A lényeg, hogy a távvezeték ráesett a kutyaólnak nevezett szekunder rendezőre. És annyi földzárlati áram volt, amit ez okozott, hogy bejutva az egyenáramú körökbe kiverte a biztosítóját, és ezzel megszűnt a transzformátor védelme. De a zárlat nem szűnt meg, átment fáziszárlattá. A trafónak nem volt védelme. Addig égett a zárlat, amíg a trafó felrobbant. Ez a Dunamenti tűzesethez hasonló helyzet.
BB: Ami videót mutattál, szeretném beletenni a cikkbe, abból pont megérti az ember, miért fontosak ezek a védelmek.
PGy: Ez a három okozta az AZT kifejlesztését. Három eset volt, ami végeredményben ezt szükségessé tette. És a nagybátonyi eset… azt a leülést is megszüntette volna egy AZT, mert a távvezetéket hamarabb kikapcsolta volna. Az AZT-t, amit annak idején létrehoztak, nem is tudom, hogy más helyeken használják-e.
BB: Toncsit kérdeztem, de ő sem tudott róla, hogy lenne máshol.
PGy: 1978 és 82 között Irakban dolgoztam kiküldött szakértőként, de iraki alkalmazásban. Az ott lévő State Organization of Electricity igazgatóságon, mégpedig a Major Electrical Projectnél. Abban az időben volt, hogy Szaddám Husszein volt hatalmon. Ennek megfelelően béke volt Irakban, mert a keleti államoknál, főleg az arab államoknál kell egy erőteljes vezető, hogy rend legyen. Ezt sajnos nem tudják a nyugati hatalmak, és megszüntették Szaddám Husszeint, megszüntették Kadhafit, azóta bajok vannak ezeken a helyeken. Sajnos ez tény. Az a társadalom nem demokráciára, hanem erős vezetőre vágyik. A lényeg az, hogy akkor nagyon fejlődött az ipar. Jellemzően a villamosenergia-fogyasztás évente 13–15%-kal emelkedett. Ezért igen nagy tempóban építették az erőműveket és az ezekkel kooperáló 400-as hálózatot. Ehhez kellett nekik segítség. Ők először Consulting Engineering cégnek a kanadai Acres céget hívták meg, akik elkészítették az első tendert, kiírták az első három négyszázas állomásra, valamint a távvezetékekre a tendert, és egyúttal ők végezték el a felügyeletet is, vagyis a végén bejövő ajánlatokat megnézték.
Az iraki állam döntötte el, hogy kinek adja a szerződést, de ők véleményezték, majd ellenőrizték és üzembe is helyezték végül átadták az üzemeltetőnek. Ezt a feladatot állítólag igen drágán végezte az Acres, és ezért kértek segítséget többek között Magyarországtól is. Akkor a TESCOnak nevezett szervezet (= Technical and Scientific Cooperation Organisation, nem tévesztendő össze a kereskedelmi Tesco-val, a műszaki-gazdasági együttműködésnek volt szerve) szervezte egyrészt a vállalatok, másrészt az emberek szerződtetését arra a célra, amit kértek. Oda én mentem ki, mint védelmes, négyen voltunk magyarok ott kint. Távvezetéki részre például Szigeti Jenő bácsi, aki a Hálózattervezőnek volt főmérnöke hosszú ideig. Ezeket a munkákat átvettük. Ott az volt a feladat, hogy a második tenderrel kapcsolatos rajzellenőrzést, építésellenőrzést, üzembehelyezést végezzük. Nagyon szép munka volt. Annak idején mondtam, hogy itthon már megvolt egy bizonyos renomém, különböző okok miatt, elismertek mint szakembert, ott újra el kellett ismertetni az embernek magát. Úgy érzem, hogy jól sikerült megvalósítani ezt a célt.
BB: A kanadaiak csak az első tender kapcsán voltak ott, a másodikba már nem szóltak bele?
PGy: Az elsőt időnként közösen csináltuk, az üzembehelyezéseket, éppen azért, hogy bizonyos átmeneteket megoldjunk. Emlékszem, a nasszíriai erőművet az oroszok szállították és építették, kanadaiak ellenőrizték, és a végén mi is benne voltunk az ellenőrzésben. És a végén irakiak üzemeltették.
BB: Ezek mind gázos/olajos erőművek voltak?
PGy: Igen. Amit teljes egészében mi csináltunk, az a Harthai Erőmű volt, Baszrától északra. Teljesen olajerőmű volt, négy generátoregysége volt, annak az üzembehelyezésénél én is ott voltam. Arról nevezetes, hogy én cigarettás voltam, és ott olyan sok cigarettát szívtam, hogy bejelzett a szívem. Az üzembehelyezés mindig egy idegesítő dolog, nagyon nagy stresszben él az ember. Rendszertelen alvások, néha éjszaka kellős közepén való munka. Amikor hazajöttem onnan, már Irakban letettem a cigarettát. És azóta nem szívom.
BB: Azóta nem is volt gond a szíveddel?
PGy: Volt probléma. Ötven éves koromig szívtam a cigarettát, annak azért volt hatása. Egyszer majdnem infarktust kaptam, de szerencsére időben bementem a kórházba. Megnézték szondával az artériát, megállapították, hogy 95% elzáródása van, megfelelően kitágították, beraktak egy sztentet, azóta kutya baja a szívemnek. Ez volt 2010-ben. Jelenleg a legnagyobb bajom, hogy a lábamban van érszűkület. Ez is véletlenül tűnt fel. Jó a háziorvosom, elmondtam neki, hogy ha bizonyos ideig sétálok, fáj a vádlim. A lényeg, hogy előírták, hogy abban az esetben, ha naponta egy órát sétálok, el tudom kerülni az operációt. Azóta minden nap egy órát sétálok, és ez sok szempontból jó.
BB: Köszönöm az interjút. Egy következő alkalommal kerítsünk sort az oktatási tevékenységedre is, mert mérnökgenerációk a Te könyvedből tanulták a védelmeket.
[folytatás következik]